A koporci példa

Ma ismét testületi volt Koporcon. Rendkívüli. Ahogy az is, hogy manapság ennyit ülnek Koporcon. Közösen. Igaz, a tegnapi rendes testületin Polgár úr kioktatta és egyszerűen ismét megvezette a testület tagjait, akik enyhén kiakadtak ezen, és kivonultak a teremből, ma Polgár úr szavára mégiscsak rendkívüli módon összegyűltek. Számomra ugyan érthetetlen, hogy mit várnak Polgár úrtól, aki mára oda jutott, hogy ha számára kellemetlen téma adódik a testületin, akkor kivonul a teremből (biztosan jogi jóakarója Zólyom úr javasolta neki eme koporci demokratikus viselkedési formát), lehetőséget sem adva a vitás kérdések tisztázására, vagy egyszerűen nem ad szót ellenzéki képviselőnek, és berekeszti az ülést. Közben természetesen az Úr lebeg szemei előtt, és arra gondol, mikor jön már el az az idő végre, amikor a sok rosszakaratú koporci értetlenkedő rebellis száját betapasztja majd az Úr, vagy valamelyik angyala, s mindőjüket letaszajtja vezekelni a pokol mélységes mély sörszagú fenekére! 

Szóval tegnap kivonultak a képviselők az ülésről, mert nem lehet Polgár úrral együtt dolgozni, ma meg már megint szóba álltak Polgár úrral, Koporc első emberével. (Pedig Koporc illiberális falu. Legalább is a mai híradóban az illiberális formáról hallottak szinte szóról szóra a koporci hatalmasok viselkedésére, a hatalmi struktúrára érvényesek!) Rendben is mentek a dolgok, tisztességesen eldiskurálgattak a falu közügyeiről, amit lehetett és kellett, azt megszavazták, mígnem végül felvetődött a Kúria döntése. Polgár úr olyan keresztényi dühkitörést produkált, hogy azonnal "véget vetett a zenének", s hazaküldte a legényeket.  Még az sem zavarta, hogy a képviselők nagy többsége hivatalosan meg sem kapta ama bizonyos Kúriai döntést, pedig Polgár úr törvényi kötelessége lenne a képviselő-testületet tájékoztatni minden a testületet és a közösséget érintő ügyről! És már megint indulatosan, lekezelően és elutasítóan viselkedett a Zólyom úr által csak ellenségként aposztrofált képviselőkkel. (Mert tudja meg minden földi halandó, ma Koporcon két tábor van szerintük: ők, a hatalmasok, akik minden erejükkel a falu érdekeit szem előtt tartva, éjt nappallá téve a törvényeket maximálisan betartva önzetlenül dolgoznak, és a hatalmasok elszemtelenedett ellenségei, a társadalomra veszélyes elemek, mármint azok, akik kérdezni, javasolni, számon kérni mernek, vagy ki merik mondani a hatalom által feketének tartott dolgokról ha azok fehérek, hogy azok fehérek. (Illetve fordítva.))

Csak szelíden kérdezem a rendkívülire ma ellátogató, tegnap kissé megalázott képviselőktől, a mai üléstől mit vártak? Tán csak nem azt, hogy a tegnapi első napirendi pontban felvetődött újság ügyét szavazásra teszi fel Polgár úr? Miért is tette volna fel, ha tegnap már legyőzte ellenségeit!!!???

Netán azt hitték, bocsánatot kér tegnapi viselkedéséért tőlük? Vagy azt gondolták, ha tegnap nem lehetett vele szót érteni, akkor ma mindenki kérdésre keresztényi szeretettel, türelemmel és emberi tisztelettel válaszol majd nekik? 

Megkapták. (Kérésre az új pályázati szerződést ugyan nem, mert az 200 oldal, s ha kell nekik, látogassák meg a koporci hivatalt, s üljenek le néhány órácskára ha idejük engedi munkájuk mellett. Igaz, ők hivatali időben hol a Deákvárban, hol itt, hol ott dolgoznak, tán épp addig, míg nyitva a hivatal.) Ma is megkapták a koporci képviselők azt, ami nekik Koporcon kijár! Mert Koporc ilyen igazságos falu! A hatalomtól mindenki azt kapja, ami neki jár! Vagy amit érdemel. Vagy amit nem érdemel ugyan, de lenyel. Vagy amit nem nyel le ugyan, de nem is köp ki. Remélem, a hatalom is megkapja hamarosan azt, ami pedig neki jár ki eddigi antidemokratikus, illiberális viselkedéséért.         

Koporci testületi 2014.07.28.

Megvolt tehát a mai testületi ülés, ahol is az első napirendi pont a Koporci harsona (Nagyoroszi Újság) ügye volt. A polgármester elmondta bevezetőjében, hogy azon a bizonyos 2014. március eleji HEMO-beli megbeszélésen sokan sokfélét ígértek, s megegyeztek abban vele, hogy az újság ügye fontos, és ezért érdemes dolgozni. Ennek ellenére senki sem tett semmit, holott a képviselőknek is feladata a mozgolódás. (Mintha nem az anyagi vállalkozásként szerződő KFT feladata, hanem a nagyoroszi lakosok feladata lenne az újságírás! Kérdezzük akkor sokan, miért is veszik fel a lapszámonkénti 140 ezret?) Elismerte a polgármester, hogy ő sem tett meg minden tőle telhetőt az elmúlt hónapokban, mert nem volt rá ideje. (Akkor mire volt?) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy szelektív a polgármester úr memóriája. Ugyanis azon a bizonyos ülésen akik ott voltak (kb. 15 fő, akik feladatokat is vállaltak volna), azzal a feltétellel (!) vállaltak bármiféle ingyenmunkát az egyébként  lapszámonként 140 ezer forintot kasszírozó KFT helyett, ha a KFT-vel az Önkormányzat felbontja a számunkra előnytelen szerződést. Akkor megígérte a polgármester, hogy a következő testületi ülésre meghívja a KFT vezetőjét, és tisztázzuk az ügyet. Ezt mind a 15 fő hallotta. Ennek ellenére a következő ülésre (2014. 05. 20.) sem a KFT vezetőjét nem hívta meg, sem az újság ügyében nem volt hajlandó érdemben tárgyalni a képviselőkkel. Sőt, tovább ment, és egyszerűen másképp interpretálta április eleji ígéretét! (Koporcon az ellenzék képviselőjének viselkedésére ezt úgy mondaná Zólyom úr, hogy tudatosan hazudott!)

A mai ülés ezzel a felütéssel kezdődött, majd átadta a szót Házy Attilának, a KFT vezetőjének, aki korrekt módon először a képviselő-testület vele, illetve a KFT munkájával kapcsolatos elképzelésére, véleményére volt kíváncsi.

Hauszmann Gábor képviselő kiosztotta a március eleji megbeszélés jegyzeteit, amin a fentebb említett feltételek is szerepelnek, például az is, hogy ha ingyenmunkát végeznének azok akik azt vállalják, akkor a KFT-nek szánt 140 ezer forintból az egyes lapszámok kinyomtatására kellene csak pénz, a többi pedig a falu kulturális életének frissítésére szolgálhatna.

A polgármester riposztjában ismét a képviselőkön és a márciusban önkéntes munkát felajánlókon kérte számon, hol van a kollegalitásuk, a segítőkészségük. Szavaiból kitűnik, hogy nem érti, mit akart az a 15 ember, s nem veszi komolyan, hogy feltételekkel végeznének csak ingyenmunkát! Dícsérte Házy urat, és feddően jelentette ki, hogy Attila egy kis segítséget kért az újságíráshoz (konkrétan a cikkek megírását várta el a falubeliektől), de nem kapott!! (Kérdezem egyszerű koporci logikával, hol vannak a polgármester úr önkéntes koporci emberei? Ők miért nem írtak cikkeket? Miért nem álltak Házy úr mellé?)  Szerinte Házy úr nem nagy pénzt kap a lap szerkesztéséért, és végre rendbe van téve a lap. (Ismét koporci okvetetlenkedőként kérdezem, a KFT-vel való szerződéskötés előtt nem volt rendben a lap? Nem is beszélve arról, hogy amióta átvették a stafétabotot, mindössze kettő, azaz 2 lapszám jelent meg a faluban, jelen állapotban például 11 hónapja nem jelent meg nagyoroszi újság!!!!)

Hauszmann úr kötötte az ebet a karóhoz, s rákérdezett, a polgármester úr beszélt-e bárkivel a 15 főből, megkért-e közülük bárkit is a lap cikkeinek megírására?

Sok a beszéd és kevés a tett!.... vágott vissza a polgármester, majd kifejtette, hogy a márciusi megbeszélésen is ellenezte, hogy Házy úrral felbontsuk a szerződést. Érdekes módon erre az akkor jelen lévők másképp emlékeztek, erre Hauszmann úr figyelmeztette is a polgármestert.

Vannak kételyeik- mondja a polgármester, majd elterelő hadművelettel az elmúlt két év „szennylapjaitól kapott hideget és meleget” emlegeti, amit  egyáltalán nem érdemeltek meg. A jelen témát messze kerülné, mert kellemetlen lehet épp Házy úr előtt arra emlékeztetni, hogy ő maga is beleegyezett abba, hogy a velük kötött szerződést felbontsuk.

Nem engedi meg – mondja – hogy a jelenlegi választási ciklusban átengedje az irányítást az újságban, és abban azt irkáljanak a segítőkész koporciak, amit akarnak. Szó-sem-lehet-róla!!!

Emlékeztetve lett arra a polgármester, hogy épp ezt elkerülendő állapodott meg a 15 ember abban, hogy szerkesztőbizottságban állítják össze a lapot, ellenkezőleg a jelenlegi állapottal, amikor is azt ír Házy úr, és jelentet meg a polgármester úr, amit akar, hiszen egyetlen falubeli sem látja megjelenés előtt a lapot. Van választási lehetőség: Vagy Házy Attila csinálja tovább a lapot, vagy a nagyoroszi emberek, és erről nem a polgármesternek kell egyszemélyben döntenie, hanem a képviselő-testületnek… hangzott Hauszmann úr válasza.

Házy úr az elhangzottakat a következőképpen összegezte: Szerinte az, hogy a nagyorosziak saját kézbe szeretnék venni az újságot, az egy akceptálható, jogos igény!  Azonban  hozzáteszi, hogy amikor a polgármester úr megkereste azzal, hogy az ő felügyeletük alá (!!!!!) szeretné helyeztetni az újságot, mert jogi aggályok merültek fel az újság létrehozásával, működtetésével (ez koporciként szólva egyértelmű csúsztatás, hiszen mindenki emlékszik, miért is menesztette a polgármester az előző lapszerkesztőt!!) akkor zavaros helyzetet találtak, amit mára sikerült jogilag rendbe tenni, az újság kiadása törvényes, és megadja az alapot egy önkormányzati újság jó működtetéséhez! (Igaz, 2012 ősze óta mindössze két szám jelent meg!! még akkor is, ha már akkor rendbe volt téve jogilag a helyzet). Szerinte ennél fontosabb az adott helyzetben nincsen, hiszen régebben nem egy jegyzett újságról volt szó, nem egy olyan lapról, amit utol lehetett volna érni (!!), és a rágalmazásról citál elő törvényi helyeket. Koporciként érthetetlenül állok ezen érvelés előtt, hiszen egy jogilag tiszta önkormányzati újság bejegyeztetése egy órás művelet, felelős kiadó, szerkesztőbizottság megbízása sem több pár percnél, ha kell. Mi azt vállaltuk el elsősorban – mondja- azaz a törvényi „rendbetételt” cégünkkel,  és emlékszem olyan ülésre a kezdetekből, ahol számos ígéretet kaptam emberektől az újság írásához, összeállításához. (Csakhogy a koporci helyzetbe bele sem szagolt menet közben, nem is tud talán róla, hogy micsoda rendkívüli események történtek a két év alatt, amik a legjobb szándékú koporcit is eltántorította az önkéntes szekértolástól! Sőt, épp ők lettek még a falu elhagyására is felszólítva!! Arról nem is beszélve, hogy akkor feltettük Házy úrnak a kérdést, ha nem lesznek cikkek, akkor mi van, azt válaszolta, hogy akkor a KFT feladata lesz a cikkek megírása!!!!) Elmondta még, hogy ugyan most a polgármester úr adja az ötleteket az újság anyagának összeállításához, ám olyanról, hogy ő vagy bárki megrendelhetne náluk cikket, ilyenről semmiféleképpen nem beszélhetünk.

Varga képviselő úr kérdésére, miszerint, ha most nincs ez a vita, akkor a közeljövőben sem jelenne meg lapszám? Hiszen 11 hónapja nincs újságja Nagyoroszinak. Felemlíti még, hogy 2013 január óta képviselő, ott van minden eseményen, de eddig egyszer sem látta Házy urat egyiken sem, szerinte egy 140 ezer forintos lehetőség van „feldobva” nekik, aminek ellenére sincs újságunk, mert szerinte a KFT a helyi lakóktól várná el azt, hogy újságot írjon, ingyen.

Érdekes lenne végre látni már a KFT-vel kötött szerződést, mit is tartalmaz az, mert Házy úr azt mondja, a megállapodásuk szerint az újság koordinálására vállalkoztak és a jogi rendbetételre. Azt nem tudják elvállalni, hogy jelenlétükkel ott lesznek a település életében. (Akkor bontsuk fel a szerződést! Hát nem?)  Az, hogy az újság milyen rendszerességgel jelenik meg, az attól függ, hogy az önkormányzat milyen összeget tud szánni a lapra. (A költségvetés szerint negyedévente megjelenő lapra lett tervezve pénz!!) Házy úr szerint nem biztos, hogy minden esetben érdemes kiadni az újságot!! Azon lehet vitatkozni, mi a jobb, hogy minden benne legyen a lapban, vagy közéleti lapként mélyebben lesz áttekinthető egy-egy téma. Szerinte ez a jobb. Nem kötelező ezt elfogadni.

Varga úr szerint a falu lakói nem eszmefuttatásokra kíváncsiak, hanem a falu életére, amit Házy úr krónikának nevezett! Varga úr szerint egy falulapnak arról kell szólni, ami a lakókat érdekli!

Hauszmann úr rákérdez, kell-e jogilag tisztának lennie egy helyi lapnak?

Számos olyan szabályozás van – válaszol Házy úr -, amit be kell tartani, így az önkormányzati lapot be kell jegyeztetni, ha az önkormányzat komolyan veszi magát. Nem egy túl bonyolult eljárás – mondja.

Hauszmann úr azt is megkérdezi, hogy Házy úr szerint elvárható-e az, hogy bárki ingyenmunkát végezzen, ha a KFT 140 ezer forintot kap lapszámonként, és a hasznot a KFT húzza le?

Házy úr szerint minden más településen, ahol ők dolgoznak és lapot adnak ki, az együttműködés a lakókkal jól működik! Jóleső érzéssel töltötte volna el, ha az induláskori megbeszélés szerint működött volna a rendszer Orosziban is, és a létrehozott emailcímükre megkapták volna az ötleteket, cikkeket. Szerinte a 140 ezer forint egy szokványos ár, nem egy nagy összeg, de ha sokallja valaki, akkor lehet ellene tenni. Szerinte sem várható el, hogy ingyen dolgozzon bárki is, viszont szakmai munkatársaikat próbálják megbecsülni pénzfizetéssel is. Ő is említi Szabó Kornél eddigi munkáját, és kifejezi azon gondolatát, hogy örülne, ha Kornél továbbra is együttműködne velük.

A polgármester a vitát lezártnak tekinti - jelenti be -, és a következő észrevételével megerősíti, hogy Szabó Kornél sem ingyen végzi a feladatát! Szerinte egy bő újságanyag összejött már, de akár ebben az évben három számra való anyag is lehetséges, odafigyelve a témákra egy hét alatt egy újságot meg lehet csinálni. (Csak az a kérdés akkor kinek volta az érdeke az, hogy 11 hónapja ne legyen újság orosziban??)  Neki erre nem lesz energiája - jelenti be -, de az év hátralévő részében nem pénzügyi probléma az újság kiadása, Nagyoroszi nem olyan szegény falu, hogy ezt nem tehessük meg. Tehát meglesz a négy lapszám ebben az évben!

Varga képviselő jelzi, hogy nem arról van szó, hogy a hátralévő időben pótoljuk a lapszámokat (cinikus koporciként csak megjegyzem, hogy immár elemi érdeke a falu vezetésének az újság megjelenése nekik tetsző tartalommal, hiszen októberben választááááás van, a hatalom megőrzése pedig nagy csábítás, amihez újság, média is kell.), bőven elég a két szám ebben az évben. Eddig kettő „elment”,  legyen még kettő ebben az évben, nem kell kidobni a pénzt a pótlásra.

Hauszmann úr megkérdezi, ha Szabó Kornél megbízatása lejár, ki csinálja majd a lapot?

Kornél megbízása augusztus végéig tart, de ha azt mondom, hogy meglesz az újság, akkor meglesz az újság – felel a polgármester!  Kornél után is fog találni segítséget a lapszámok elkészítéséhez, ahogy most is talált. (Mondjuk nem erre bizonyíték az elmúlt 11 hónap újságnélkülisége!) Ez is meg lesz oldva – mondja – s áttérne a másik napirendi pontra.

Hauszmann úr azt válaszolja, hogy még nincs befejezve az újság ügye, a polgármester tegye fel a kérdést a testületnek, hogy felbontják-e a szerződést a KFT-vel.

-Nem teszem fel – mondja a polgármester!

-De miért nem teszed fel?

-Azért, mert készen van a következő újság!

-Rendben van, ki fogjuk fizetni - mondja Hauszmann képviselő - , de utána hogyan folytatódik az újság ügye?

-Ahogy kell, úgy fog folytatódni! – válaszol a polgármester.

-Ne haragudj, de ez a te álláspontod –mondja Varga képviselő úr- , minden szavaddal azt mondtad, hogy én… nem azt, hogy a falu, vagy Nagyoroszi, hanem azt, hogy én… Ne haragudj meg, de ez nem így működik!

-Lezártam a napirendi pontot! Nem volt javaslat, ennyi, kész!

-Ehhez azért egyet hozzátennék – szólal fel Hauszmann úr- a 2011. évi 189.es törvény 108-as paragrafusa szerint az önkormányzati döntést a képviselő testület, vagy a képviselő testület felhatalmazása alapján hozza a polgármester! Tehát még egyszer megkérlek Józsi, a testület döntsön a lapról, ne te egyedül!!!! Ha te most lezárod és azt mondod, hogy vége, ennyi, akkor nem érdekes a testület véleménye, nem érdekes a testület munkája,  úgy ahogy nekem azt mondtad, hogy amit csinálok az egy szarkeverés, ezt így mondtad, ha te ezt így gondolod, akkor én ebből köszönöm szépen, nem kérek!!

-Volt határozati javaslatotok? Nem volt! – válaszol a polgármester.- Megvitattuk a kérdést.

-Határozatot akkor hozhatunk, ha te felteszed a kérdést .

-Volt javaslat? – kérdezi a polgármester.

-A javaslatom az, hogy az újságot olyan módon folytassuk, ahogy azt megbeszéltük. Részedről befejezettnek tekinted az újság ügyét? Nem érdekel a testület véleménye?

-Érdekel, azért foglalkoztunk most is vele! A vitát lezártnak tekintem!

-Köszönöm szépen, én így tovább nem tudok dolgozni – jelenti be Hauszmann úr, majd Unatényi, Hauszmann, Varga, Borbély képviselők elhagyták a tanácstermet, így a mai testületi ülés határozatképtelenné vált már az első napiredni pont tárgyalása után! A többi így szóba sem kerülhetett. 

Folytatás vajon mikor?   

Koporc, község a Holló-vár alatt

Ámok  címmel jelent meg Sajgó Tibor (Varga Tibor jegyző) új kötete, ami a Holló-vár (Drégely-vár) alatt megbúvó kis településről, Koporcról (Nagyorosziról) és a faluban az elmúlt években történtekről szól, sajátos szemszögből láttatva a történéseket. Sajgó Tibor (azaz Varga Tibor) kötetét kétféle szempontból kell, vagy lehet szemügyre vennünk:

Egyfelől, mint regény, mint egy történet igen ízesen, olvasmányosan van megírva, gyakorlatilag semmi baj sincs vele, mindenkinek ajánlható, hiszen modern korunk visszásságai kerülnek pellengérre benne. Írója igazi profi, akinek kisujjában vannak a próza eszközei, váltakozva hol szikár leíró, hol költői, s ezen stílusok-eszközök váltakoztatásával kifeszít egy ívet, kijelöl egy utat, amin kénytelenek leszünk végiggyalogolni. Egyszerűen nem tehetünk mást, ha már elkezdtük olvasni a regényt... olvastatja magát. Mondhatni hiánypótló mű ez a könyv, hiszen direkt módon egy kis faluközösség (Koporc-Nagyoroszi) lakóinak életén keresztül mutatja be a mai magyar hétköznapokat... erre csak nagyon kevés író mert vállalkozni a közelmúltban, „rendszerváltásunk” óta gyakorlatilag minden helyi, illetve vidéki téma tabunak számít, sőt, a hétköznapok egyszerű ábrázolása pedig egyenesen az irodalmi kánonból való kizárás rémével fenyegeti az esetleg irodalmi babérokra áhítozó írókat-költőket. Ez a stílus (főleg a tartalom miatt) az irodalmi kánon szerint „népies”-nek is felfogható, s alkotói, képviselői mára már a feledés homályába vesztek, újabbak pedig nem születtek. Ez a regény - témája ellenére sem - a szó klasszikus értelmében vett népies vonal képviselője, sőt, inkább az intellektuális regény irányába mutat. Szinte eltűnt irodalmunkból a társadalomkritika, a témák sokszor kitaláltságuk miatt élet-idegenek, nem a valóságot tükrözik, nem úgy, ahogy az ebben a regényben. Magyar valóság…. milyen is az, s milyen az  Koporcon? Valóban olyan, amit Sajgó (Varga) ábrázol? Mert ha igen, akkor jobb lenne kiszaladni a világból! Az értelmiségi ember folytonos szomorúságát, folytonos feszültségét, végtelen magányosságát, egzisztenciájának sérülékenységét nagyon is plasztikusan ábrázolja regényében, olyannyira, hogy egyértelműen pozitív hősként látjuk és könyveljük el a mesélő főszereplőt, az írót, akit még meg is sajnálunk, hiszen néha-néha saját magányosságunkat, saját feszültségeinket, saját fóbiáinkat láthatjuk viszont soraiban, a lapokon. Általánosan szemlélve is szembetűnő a regény azon hibája, hogy a történetek egysíkúak, gyakorlatilag semmi „truváj” sincs bennük, bármelyik falu bármelyik lakójával megesnek ilyenek, amik fel vannak sorolva a regényben. Apró-cseprő, sokszor csak a falu lakóinak fontos ügyekről van szó. Ám… van fontosabb bármelyik „buckalakónak”, mintsem a saját ügye? Ugye, hogy nincs! A regényen végigfutó szerelmi szál is csak a mesélő szemszögéből van interpretálva, a regény szereplőinek jellemrajzai sivárak, egysíkúak, az egész regényben csakis a szándékos, mondhatni eltúlzottan negatív jellemrajz, a szereplők negatív bemutatása a jellemző. (Kimondhatjuk, egy „negatív-regénnyel” van dolgunk.) Sőt, a szó igazi értelmében véve a szereplők jellemrajzai tulajdonképpen hiányoznak, általában viselkedésük egy-egy a mesélő által elítélni való eseménye adja csak a lehetőséget arra, hogy kikövetkeztessük, milyen ember is lehet a leírt szereplő valójában. Érdekes, hogy az író szándéka csupán a szerinte negatív események, szereplők felvonultatása. Néhol átabotában olvasható csak egy-egy mondat pozitív szereplőkről, akik jelleme szinte a makulátlan tisztesség példáiként vonulnak fel, még kontrasztosabbá téve a regény szereplőinek viselkedését. Óhatatlanul arra a következtetésre jut az olvasó, hogy van ilyen falu még egy az országban mint Koporc, ahol a jók tökéletesen szentek, makulátlan jellemek, a rosszak életében pedig egyetlen pozitív elem sem mutatható be? Ha ezt a hibát észrevesszük, akkor onnantól egészen másképp látjuk nem koporciként is a sztorit. A koporci élet politikával fertőzött, a lakók egymás ellenségei, aki közéletet él, vagy beleszól(hat) a közügyekbe, és nem az író „táborába” tartozik, az szerinte félresikerült jellemű, gonosz, és rossz szándékú ember. Épp ezért a könyv stílusával, a külcsínnel semmi baj nincs, ám tartalma, mondanivalója nem koporci szemmel is igazán fura.       

Másfelől, a könyv bevándorolt, vagy született koporciként nem szemlélhető anélkül, hogy ne a történet valóságalapját vizsgálnánk meg. Koporci szemmel nézve azonnal felfedezzük azt, hogy a regény NEKÜNK és MIATTUNK íródott, írója (a regényben a Zólyom nevű mesélő) nem általánosan értelmezhető irodalmi szándékkal (már ha a mai magyar irodalomnak van bármiféle „szándéka” is az írással, a könyvek megszületésével), nem irodalmi babérok megszerzése, vagy az elismerés vágya miatt írta meg hosszú, 330 oldalas regényét, hanem egyfajta magyarázkodásként! Magyarázkodásként a koporciak előtt, sőt, ha végigtekintünk a regényen, akkor arra is rájövünk, hogy épp saját táborának tagjai előtti megelőző, vagy utólagos magyarázkodásként született meg a nagy mű! Bár a regény azzal indul, hogy „a történet szereplői kitalált személyek”, ha koporciként a regény szereplőinek neveit elhagyjuk és behelyettesítjük az általunk ismert valós nagyoroszi személynevekkel, és azok életével, tulajdonságaival, akkor azt látjuk, hogy minden szereplő igencsak valóságos! Hogy a regényben leírt, „elpletykált” és sok esetben elferdített (!) cselekedeteik is a valóságnak megfelelőek-e, arra autentikusan csak maga az érintett személy tud válaszolni. Csak olyan koporci (nagyoroszi) személyek szerepelhetnek Zólyom meséje szerint a sztoriban, akik az  író (Varga Tibor) szándékainak megfelelően viselkednek, viselkedtek, legalább is az író szerint. Egyetlen személy van csak az író „saját táborából” bővebben említve, illetve pozitív személyiségnek leírva, a polgármester, Polgár Zsolt (G. J.), aki már szinte a tökéletes ember mintapéldányaként jelenik meg, s „szentül meg” az ádáz koporci események közepette is. A regény szerint csak Zólyom és Polgár az egyetlenek, akik megőrzik emberi arcukat, tisztességüket, becsületüket, az összes többi szereplőre valamilyen sötét árnyék vetül, valamivel összesározódnak, ha már eleve nem voltak sárosak! A regény címe (Ámok) valóságosan mutatja és fejezi ki az író szándékát és meséjét: bizony-bizony, következetes abban, hogy ámokfutásszerűen teregesse ki az általa „szennyesnek” hitt koporci (nagyoroszi) események hátterét. Nem kíméli az író a koporci lakókat, személyeket, amikor „odavág” a középkorú tanítótól kezdve az idős, kenyerük javát már elfogyasztó nyugdíjasokig, az egykori polgármestertől kezdve a körzeti orvoson keresztül az egyszerű takarítónőig… mindenkiről tud valamilyen alantas történetet, ami alkalmas arra, hogy az olvasók, azaz a koporciak előtt (hiszen elsősorban csak Koporcnak szánta a regényt, mert könyvterjesztői hálózatba nem kapható a kötet) alaposan megalázza, lejárassa az adott személyt. Példának okáért a faluszolgák leírásakor a hat képviselőből csak négyre fókuszál a regényben, ugyanis közülük ketten szerinte az „ősgonoszok”, ők ketten minden koporci rossznak a kitervelői és mozgatói, a harmadik szerinte semelyik oldalon sem álló érdekember, akit csak a hálapénz érdekel, a negyediket egyszerűen csak „leárulózza”, aki eléggé el nem ítélhető módon átáll az ellenséghez, hiába volt benne a jók „brancsában”, hiába volt Polgár helyettese. A maradék két, Polgárhoz és Zólyomhoz lojális képviselőről mindösszesen csak annyit ír a 330 oldalon, hogy az egyik gerinces sportember, talpig tisztességes és becsületes, a másik pedig igaz magyar kisgazda mentalitásával már-már hasonmása a szent életet élő polgármesternek.

Koporciként olvasva a regényt, mindenki tudja, vagy tudni fogja, hogy miről van szó. Igaz, hála Istennek azt is tudni fogja, hogy mennyi igaz a történetből, s mennyi az írói szabadság rovására írható félremagyarázás, illetve a szándékos ferdítés, rosszindulat.

A történetnek még nincs vége, bár szép kerekre sikeredett a regényben: Koporcon a demokrácia ellenére a „keresztapa” és a bűn uralkodik eztán is, már előre prejudikálja a 2014-es őszi választások eredményét is, ezzel a falu totális elzüllését vizionálva. (A történetnek azért sincs vége, mert pl. a kézirat kötetté válása óta érvénytelenné tette az idő és a Kúria Zólyom azon kijelentését, hogy nyertek a kormányhivatal ellen, törvénytelenné lett nyilvánítva a szellem háza és a könyvek házának bezárása is, és nagyon úgy néz ki, hogy az általa csak "keresztapának" emlegetett ember is jó eséllyel megvédi álláspontját a becsületsértési perben, mert a kötettel ellentétben kiderült, hogy nem hangzottak el azok a bizonyos szavak, amiket Zólyom a könyv 172. oldalán írt le.) Érdekes, hogy az egész regényfolyam alatt egyszer sem képes Zólyom (Varga Tibor) belegondolni az ellenoldal (direkte nem írok ellenséget, ahogy ő ezt nem egyszer megtette), Nagyoroszi polgárainak érdekeibe, gondolatmenetébe, emberi vágyaikat egyetlen egyszer sem tolerálja. Koporciként olvasva ez a könyv egy szerelmi bánatában és elutasítottságában minden és mindenki ellen ámokfutásba kezdő értelmiségi közszolga önmagát tisztára mosni szándékozó „meséjének” értékelhető csupán. Ámokfutásba kezd, még akkor is, ha önsorsrontó cselekedeteivel saját magának, karrierjének, egzisztenciájának, saját életének árt a legtöbbet! Végtelenül szomorú, hogy bár a regényben végig az örök érvényű és pozitív emberi cselekedetek (szeretet, megértés, megbocsátás, tisztesség) hiányára hívja fel a koporciak figyelmét, ő maga egyetlen egyszer sem használ ezek közül egyetlen fogalmat sem, senki sem akar megérteni, senkinek sem akar megbocsátani! Varga Tibor jegyző könyve mintapéldája lehet annak a nagyoroszi olvasók előtt, „hogy lehet a saját fészkünkbe szarni” úgy, hogy önmagunkat szeretnénk megőrizni a fekália ránkfröcskölésétől. Ez természetesen nem lehetséges akkor sem, ha százezreket szánunk egy könyvbéli magyarázat kiadására, hiszen így is, úgy is „mindenki szaros lészen”, ahogy a tisztességes, egyenes gerincű magyarok mondanák. S ez érvényes mindkét félre, érvényes az elmúlt négy évben kettészakadt-kettészakított település minden egyes polgárára!!!

A könyv számomra egyetlen erénye, hogy alkalmat ad az önvizsgálatra. Valóban így tettem amit tettem, ahogy Zólyom (Varga) látta? Valóban így mondtam, amit mondtam, ahogy Zólyom(Varga) hallotta? Valóban így éreztem, amikor indulatosnak tűntem, ahogy Zólyom(Varga) megélte? S ha a válaszok megadása után a tükörben a Nagy László által emlegetett emberi arcunkat látjuk még, akkor nincs probléma. Én még mindig önmagamat látom abban a bizonyos tükörben! Végtelen szomorúságot érez majd a koporci (nagyoroszi) olvasó, ha rádöbben, hogy a falu közszolgája ennyire pesszimista, hogy ennyire megbékélésre képtelen, hogy ekkora benne a düh és az indulat minden másképpen érző, másképpen gondolkodó nagyoroszi polgár ellen.

Tibor, én velem kapcsolatos szándékos ferdítéseid, cinizmusod, lekicsinylő soraid, magánéletem és munkám pejoratív említése ellenére megbocsátom neked ezt a könyvet! Üdvözöl írói tehetségedben töretlenül hívő egykori barátod: Sávoly.            

Döntött a Kúria

Mint ismert, a Nagyoroszi Önkormányzat Képviselő-testülete a 28/2012. (08.30.) határozatával a Művelődési Ház és Könyvtárat mint intézményt szeptember 1. nappal megszüntette. A szavazás előtti vita során felmerült a kérdés egy képviselő részéről, hogy az illetékes szakminiszter véleményét beszerezték-e? Erre a jegyző egyértelmű nemmel válaszolt, ám ennek ellenére a szavazás elhalasztását nem kérte, a törvénytelenségre/szabálytalanságra nem figyelmeztette sem a polgármestert, sem a képviselő-testület tagjait. 

Idézem akkori válaszát: "Tehát a gyakorlatilag a művelődési intézmények véleményezése az gyakorlatilag azt meg kell néznem, nem tudom, elnézést kérek, de a rendszerváltás után körülbelül 2000 törvényt nem tudok fejből, tehát nyilván súlyos hibám, de ezért elnézést kérek."
Az intézmény megszüntetése után a Megyei Kormányhivatal törvényességi óvással élt, amit a nagyoroszi faluvezetés nem fogadott el önmagára érvényesnek. Emiatt az "el nem fogadás miatt" perelte be a Kormányhivatal aztán az Önkormányzatot, aztán a bíróság első fokú ítélete valóban az Önkormányzatnak adott igazat. A Kormányhivatal azonban sikeresen védte meg álláspontját a Kúriánál is másodfokon, aminek ítéletét fentebb olvashatják. Apelláta ez ellen nincs, nem lehet, csak végrehajtani azt.

Bár a Kúria április 23-án hozta meg ítéletét, a nagyoroszi képviselő-testület mind a mai napig erről hivatalosan még nem értesült, ugyanis erről sem a Hivatal, sem a  polgármester őket nem értesítette. És bár már július 23. van, a hétfőre tervezett testületi ülés anyagában sem szerepel az ügy megtárgyalása, mint napirendi pont!! 

Összefoglalva: a nagyoroszi HEMO és a könyvtár mint intézmény szabálytalanul lettek megszüntetve, ugyanis a megszüntetés szabályait nem tartotta be a javaslat előterjesztője, s egy képviselői egyértelmű kérdés-figyelmeztetés ellenére mégis szavazásra került a dolog, amit 4-3 arányban meg is szavaztak anno! A Kúria döntése alapján a jelenleg is fennálló helyzet szabálytalan, a megszüntetést újra kell tárgyalni akkor, amikor ennek a törvényi feltételei adottak lesznek. (Azaz, az illetékes szakminiszter véleményének kikérése után.) Jelenleg tehát van HEMO-nk mint intézmény, még akkor is, ha annak sem költségvetése, sem kinevezett igazgatója, sem nyitvatartási ideje nincs! Van könyvtárunk is mint intézmény, bár sem költségvetése, sem kinevezett könyvtáros igazgatója nincs. Magyarán, zűrös, és áttekinthetetlen jelenleg a HEMO és a Könyvtár ügye.
S hogy mennyibe került ez a megszüntetősdi a falunknak? (Hiszen anyagi problémákra hivatkozva szüntették meg mint intézményt.) Nos, első körben csak annyit, a HEMO igazgatójának bérén kívül ugyanannyiba kerül a ház fenntartása, mint annakelőtte. Ám, egyetlen pályázatban sem vehettünk részt az elmúlt években amiatt, mert a törvénytelen helyzetben nem intézmény volt a HEMO. (Bár törvényileg zűrös a helyzet most is, ahogy hallom, épp mostanában zajlik az épületben a színházterem fűtéskorszerűsítése 1.3 millió forintért! Egy olyan épületben, aminek nincs vezetője, és amiben a kulturális programokra egyetlen fillér sincs betervezve.Fedezik a ház jelenlegi bevételei ezt a kiadást? Vagy csak közeleg az önkormányzati választás, s jól mutat majd a pozitívumok között a felújítás? És hogy fog mutatni a bezárása körüli jogtalanság közzététele?? Közzé teszik egyáltalán????)
És egy konkrét összeg: a Kormányhivatal törvényességi óvásának megtámadása "jogilag" is pénzbe került. Az ügyvédi díj az első fokú tárgyaláskor minimum 50 ezer forint volt. Másodfokon is ugyanennyi, azaz már minimum 100 ezer forintnál tartunk. A Kúria 60 ezer forint (2x30 ezer) költség megtérítésére kötelezte az Önkormányzatot, tehát minimum 160 ezer forintunkba biztosan benne van az intézmény megszüntetése, eddig!!!! S ki tudja, milyen "csontvázak" buknak még ki a szekrényből a jövőben, ha végre kinyitjuk a szekrényajtót! Már, ha ki merjük nyitni! Közösen!    

Hajrá Magyarország, hajrá Nagyoroszi!

Sajnálattal tapasztalhattuk, hogy településünkön, Nagyorosziban nem működik a helyi tájékoztatás kellően, a honlapon soha egyetlen friss hír, vagy felhívás nincs fenn, az újság pedig utoljára 2013 szeptemberében jelent meg (!!!). Épp ezért ismét szükségessé vált, hogy legyen egy hely, ahonnan meg lehet tudni az épp aktuális közügyek hátteréről a lehetőség szerint mindent! Kezdjük tehát a munkát, mintha csak mostantól lennének közös ügyeink. (Ez persze nem jelenti azt, hogy az elmúlt három évvel nem kellene foglalkoznunk. Sőt!)  

Hajrá Magyarország, hajrá Nagyoroszi!!!