Postafiókomba "bedobott" levelet teszek közzé, és örömömet fejezem ki azért, mert a közmeghallgatásról szóló írásom után is kialakult egyfajta diskurzus a hozzászólásoknál. Ez a blog arra is szolgál, hogy a véleményeknek helyet adjon akár név nélkül is. Mert a vélemény szabad!
A 2015.07.03-án tartott közmeghallgatásról
Érdekes esemény volt Nagyorosziban 2015. július 03-án. Számolatlan évek után sor került olyan eseményre, melyre elvileg gyakrabban kellene gondot fordítania az Önkormányzat Vezetőjének. Azért neki, mert fölötte már senki nincs, aki meg merné szólítani az ilyen feladatok ellátására! Igaz a Tisztelt Jegyző Úr kötelessége lenne felhívni a figyelmét az ilyen „néphez leereszkedő” törvényi előírások betartására, de hát ez valós feladat lenne mindkét Község-vezető részére, márpedig ők nem ilyen fából vannak faragva!
Eldöntötték (képviselő-testületi ülésen) 2015. július 03-án délután 17 órakor „közmeghallgatás” lesz! A Testület bólintott, a további szervezési és ügyviteli feladatok a két kiemelkedő Község-vezetőre hárultak!
A megoldás kétirányú lett: a Jegyző Úr (mint ahogy a „közmeghallgatás” bevezetőjében a Polgármester Úr jelezte is) a „jól megérdemelt szabadságát tölti”, ezért még jelenlétével sem tisztelte meg az összehívott választópolgárokat. Na, de ez nem is lett volna gond, hiszen a „törvénytelenség őre” nem igen hiányzik, talán a hivatalból sem, nem még a választópolgárok közössége előtt.
Így hát szegény Polgármester Úr – mint árván maradt község (egyik) vezetője – egyedül birkózott meg a közmeghallgatás igen kimerítő feladatával, mivel kétszer is kijelentette, „a mai napon másfél órát tárgyaltam Balla Mihály képviselő úrral (mármint parlamenti képviselő úrral), majd később ma másfél órás „polgármesterek összehívásával tartott gyűlésen” vettem részt”. Ezen már tényleg csak csodálkozni, és a munkabírását, koncentrációképességét kell elismerni, hiszen Ő a falu vezetője, aki mindenre képes. Még arra is, hogy időt és fáradtságot nem kímélve, ismét teljes mellszélességgel belevágott a neki teremtett kampánymunkába.
A Polgármester Úr ezt már régebben kijelentette. Nála a kampány 2010-ben elkezdődött, és amíg Ő pozícióban lesz, az folyamatosan tart! Hát ezt be is tartotta! Napokkal a közmeghallgatás előtt személyes mozgósításba kezdett, saját „embereit” mozgósította, akik most azt képzelik magukról, ők a legnagyobb nemzeti érzelmű hazafiak, a csalhatatlan jó oldalon álló erő tagjai. Ez a hallgatóság és a szereplési vágy megjelenésében bizonyítást nyert a közmeghallgatáson, mert nem volt más, mint egy forgatókönyv szerinti játék! De erről majd később!
Még mielőtt a „közmeghallgatás” történetébe belekezdenék, megjegyzem, hogy a szervezés óriási sikerrel járt!
2015. július 02-án a választópolgárok (tehát egyetlen nappal a rendezvény előtt) szórólapon értesültek, hogy „közmeghallgatás”-ra hív mindenkit a Polgármester Úr, méghozzá 2015. július 03-án du. 17 órára! Ez egy nagyon dicséretes dolog, mert illett volna néhány nappal előbb kiküldeni ezeket az invitáló lapokat, és nem a 28-30 fokos meleg, málna, ribizli szedés dömpingjének idejére tenni az időpontot. (Csak megjegyzem, hogy a képviselők többsége eredetileg május 17-én szerette volna a közmeghallgatást, erre javaslatot is tettek, ám javaslatukat (törvénytelen módon) csak az általuk kért időpont után tárgyalhatta a testület!!! Ezután fogadták el a polgármester javaslatát július 03-ra, csak azért, hogy legyen végre közmeghallgatás! K. Gy.) Minimum a kezdés időpontját ilyen időben későbbre kellett volna megjelölni.
Akkor nézzük a „Közmeghallgatás”történetét, természetesen mint kívülálló szemlélő, hallgató szempontjából nézve!
Az indítás természetes volt, mert a Polgármester Úr mindenkit köszöntött ( a résztvevők száma kb. 30-35 fő a hivatalos személyeken kívül, ami jelentős tömeg egy 2000 lakosú községben!). Talán nem sikerült a toborzás? De igen, mert a feltétlen támogatók – mint később kiderült, a szereposztással együtt – jelen, sőt ugrásra készen voltak a rendezvény sikere érdekében.
A Polgármester Úr egy kicsit mintha a képviselő-testületet mellőzve – bár többes szám első személyben fogalmazva – úgy tűnt óriási sikereket ért el az elmúlt időszakban az általa vezetett önkormányzat. Sajnos kissé régebbre nyúlt vissza a sikerek és azoknak a magyarázatával, mivel belekeverte a Petőfi út felújítását oly módon, hogy azt Balla Mihály parlamenti képviselő úr LOBBIZÁSÁNAKköszönhetjük! Szívrehatóan érzékeltette milyen körülmények voltak a kátyúk miatt a Petőfi úton, de ez hála a „képviselő úrnak”, megoldódott. Hát ezt már kár volt mondania, mivel sokan nem tudják, de tapsolnak a kijelentésnek, ugyanis a Nagyoroszi-Dejtár útszakasz EU-s pályázaton nyert pénzből még 2010-ben kellett volna, hogy megvalósulásra kerüljön. Sajnos ehhez nem kellett a Fidesz és Balla Mihály lobbizása, ugyanis a cél az volt, hogy a megvalósulásra még 2010-ben kerüljön sor a Nógrád Megyei Közútkezelő Kht. kivitelezésében, azaz a Nagyoroszi Önkormányzat tanácskozási joga mellett.
A lobbizás olyan jól sikerült, hogy mivel 2010 tavaszán kormányváltásra került sor, visszatartásra kerültek a már megítélt pénzek! Ebből adódott, hogy Balla Mihály Úr 2013-ig ezzel a témával nem is foglalkozhatott, mert a kormány csak ebben az évben szabadította fel az elnyert pályázatok támogatását szolgáló EU-s forrásokat.
A közmunkáról és a diákmunkáról szóló tájékoztatás azt hiszem nem csak számomra volt érthetetlen, de a lényeg talán a beszédben éppen az volt, csak az értheti, aki előzőleg felvilágosítást kapott a semmiről.
A többi öndicsérő, rendkívül nagy eredményekről szóló lózungok közül talán az Idősek Napközi Otthona, az Orvosi Rendelő felújítása, ami a közösséget megfoghatta. Igaz arról egy szó nem hangzott el, hogy a fenntartás és üzemeltetés milyen költségeket jelent majd a községnek!
Tulajdonképpen nyílt (bár a vezetők ezt nem szerették volna) adatok szerint az Idősek Otthonára igényelt állami támogatás gyakorlatilag csalásnak minősíthető, mivel a lehívott összegből (amely nem ismert) 9 millió forintot vissza kellett az önkormányzatnak fizetnie!!! Nem volna ez probléma, ha nem jött össze az ellátott létszám, azonban az már nagy probléma, hogy a „tévesen” lehívott összeg visszafizetésénél + 12,5% volt a „büntetőkamat”. Mivel ez közpénzből kerülhetett visszafizetésre, ezért ki volt a felelős? (Furcsa!?)
Ennél a résznél nem ragadunk le, mert amit a Polgármester Úr a szemétszállítással kapcsolatos bódító, elkápráztató mondókájával kifejtett, véleményem szerint már csak azok sem értették, akik az ő beszervezett „vendégei”, támogató emberei voltak.
A nagy sikerek felsorolásából hiányoltam a Községháza nyílászáróinak cseréjéről, és az épület hőszigeteléséről szóló büszkeséget, pedig a Polgármester Úr nyilatkozata alapján már régen megírták a Nógrád Megyei Hírlap egyik vasárnapi kiadványában. Ennek utána néztünk, de sajnos ismét egy mellébeszélésről volt szó, mivel a Községháza épültének nyílászárói a mai napig az „átkos kommunista” időkben készültek. Na de ilyen kis félrevezetés nem számít, hiszen ezt az újságot kevesen olvassák, hátha elcsúszik az ilyen apró hazugság, hiszen a beépített emberek ezt is elhiszik, a többség meg ugyan miért foglalkozna az igazsággal?!
Érdekes megjegyzése volt a Polgármester Úrnak, hogy Ő 500 millió forint felett diszponálva önálló akarattal foglalkozik, és – bár nem mondta még senki – ő soha nem volt és nem is lesz korrupt, csak a falu érdekét tartja szem előtt!!!! Miért kellett ezt hangoztatni????
Dicséretes dolog volt a közelmúltban községünkben rendezett Egyházmegyei Találkozó szervezésében, lebonyolításában az Önkormányzat által vállalt szervezési és anyagi támogatásában nyújtott segítség. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ennek a rendezvénynek a fedezetét az egyház (főleg állami támogatások igénybevételével) saját erőből meg tudta volna oldani, főleg úgy, hogy hívő és nem hívő, de nagyoroszi lakosok önkéntes felajánlkozása és támogatása nagymértékben hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Így tehát az Önkormányzat ide vonatkozó fényezése szintén csak a jelenlegi vezetés kampányszerű öndicséretét szolgálta.
Érdekes volt - bár érthetetlen – a szemétszállítás és lomtalanítás kérdéskörének érintése a tájékoztatón belül. Egyértelmű volt Polgármester Úr tájékozatlansága, de az a rettenetes elszántság a kérdés magyarázatára vonatkozóan szánalmat keltett azokban, akik nem voltak demagóg alapon beavatva a közmeghallgatás rejtelmeibe. Na de egy csalhatatlan vezető esetében ezt a „jó érzésű támogatók” tapssal is megjutalmazták!!!
Érdekesnek tűnt a Polgármester Úr tájékoztatójának befejezése, mely szerint várja a kérdéseket, melyekre „itt, azonnal” megválaszol! „Amennyiben nem tudok most választ adni, úgy benn a Hivatalban a jövő héten aki bejön, annak ott adom meg a választ.” Talán a falu eszét (a körjegyzőt) veszi igénybe a kábító válaszadáshoz?!
Hát jöttek a kérdések! Normális hangnemben! Szóba került az évtizedes szemét probléma, a járdák helyzete, a temetők melletti fűnyírás, a mobil köz WC kérdése, stb.
A Polgármester Úr válasza eléggé egysíkú volt, mert mindig a pénzhiányra, illetve annak meglétére hivatkozva tette félre, vagy tett ígéreteket a megoldásokra.
Szóba került a Május 1-i „majális” elmaradása is. Itt már a Polgármester egy kis „belső titkot” is elárult, hogy nem lett volna fizetés, ha erre költ az Önkormányzat. Bekeverte az elején nagy sikernek titulált Orvosi Rendelő felújítását – bár az egyszerű embernek elég zavarosan -, de kifejtve, hogy még nem tudni mibe kerül az újraköltözés, üzembe helyezés, de ez még jelentős költség lehet. Arról már nem szólt ugyanúgy, mint az Idősek Otthona esetében, hogy az üzemeltetés, fenntartás költségei hogyan alakulnak, és milyen forrásból lesznek azok biztosítva. Ugyanakkor szép és nagyszerű dolognak előadta, mely szerint szintén pályázat alapján napelemek kerülnek az Óvoda, a Községháza és az Orvosi Rendelő tetőszerkezetére. Hála Istennek részletekbe nem bocsátkozott, mert azt lehetett érezni, halvány sejtelme sincs miről beszél, csak itt is önfényezés volt a cél. Sem költségről, sem forrásról nem beszélt, csak hajtogatta, hogy 100 %-os támogatottságú projektről van szó. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy az Önkormányzatnak egy ilyen nem kerül semmibe!!!
Ezek után a forgatókönyv szerinti „értelmes” reakciók következtek, melyek közül néhányat kiemelnék, eltekintve a sorrendiségtől, inkább a tartalom és a beállítottság oldaláról közelítve meg ezt a nagyon elszomorító epizódot!
Itt sajnos kénytelen vagyok nevet is említeni (bár ez nyílt ülése volt a falunak, nincs benne semmi tilos). Németh László Úr emelkedett szólásra, és indította el az ellenséges hangulatot, melyre egy községben semmi szükség nem volna. Minden előzmény nélkül – persze sejteni lehetett a felkészítés hatását – belevágott az éles politikai kérdésekbe. Összefüggéstelenül, érthetetlen okból belefogott az Oroszi Hírmondó újság politikai megítélésébe. Eszerint ez egy baloldaliújság, és egyetlen jobboldali nyilatkozat nincs benne, csak a kommunisták véleményét közli.
Hát ez döbbenet! 25 évvel a rendszerváltás után ezek az emberek még itt tartanak?! Alpári módon, beszédstílus nélkül olyanról beszél, ami ordítóan mutatja, hogy nem tud semmit a politikáról, és főleg ilyet egy község életébe bűn belekeverni. Beszél a bal és jobb oldalról, beszél működő pártokról, előtérbe helyezve, hogy a jobboldal el van nyomva, és ez a „szemét” újság ezt még támogatja is. Ehhez a 10-ig számolás után kell megjegyeznem, hogy ez az úr biztos nem olvasta a szóban forgó, nagyszerű tájékoztató újságot, vagy ha igen, akkor annak tartalmát felfogni nem akarta (megkockáztatom: nem tudta), mert a Faluvezetők instrukcióit tudja csak szem előtt tartani. Arra már képtelen, hogy felfogja, ezzel saját magát az értelmes lakosság 90 %-a előtt lejáratja! (Bár ez nem ma kezdődött.)
Karaffa Gyula érthetően, világosan elmondta a szóban forgó újság helyzetét, független, csak a község lakosságának tájékoztatását szem előtt tartó elhivatottságát.
Persze a jelenlévő – műveltség színvonalában igen negatív – befolyásolt, valóban a vezetők pártját képviselő, nem túl sok, de nagyhangú tábora szinte egy zsibvásárra emlékeztető hangulatot teremtett.
Hiába próbálkozott az Alpolgármester Úr néhány dologra reflektálni, nagyon nehéz volt először a zaj miatt, majd annak összefüggéstelen tartalma miatt. Próbálta megmagyarázni az Ő alpolgármesteri fizetésének kötelező jellegét, majd a képviselők tiszteletdíjának felajánlási lehetőségét, ami teljes tájékozatlanságot mutatott, annak ellenére, hogy évekig volt a törvényesség őre jegyzőként, egy másik községben.
Szóba került a régi téma: a Művelődési Ház megszüntetése, mint intézmény!
Egy igen sok gyűrűt viselő, választékos kifejezéseket használó hölgy hozzászólásában elmondta, hogy nem kell visszaállítani az intézményt, mert ez így tökéletesen működik, és minden igényt kielégít, telt ház úgysem lesz, aztán kiskutya, kismacska emlegetése mellett elmondta a nagyérdemű közönségnek, hogy ez nem releváns! Természetesen ezt mindenki értette! Ez a hölgy vállalta, hogy Ő a Munkáspárt tagja (bár nem nagyon köztudott, hogy Nagyorosziban van ilyen, vagy egyéb más alapszervezet a Fideszen kívül), azért Ő a jelenlegi helyzettel, a Polgármester által irányított nyitott ház teljes mértékű támogatója.
A Polgármester Úr egyből megragadta a lehetőséget és a vele, mint Fidesz helyi vezetője és Munkáspárti „elvtársával” fenntartott kapcsolat alapján az elhangzottakra azonnal reagált. Vélhetően légből kapott számadatot is említett, mely szerint az Ő irányításával a művház fenntartási költsége 3 millió, mint intézményként 7 millió forint lenne! Kíváncsi lennék a részletes számításra, bár ez bizonyára lehetetlen, hiszen ettől sokkal jelentősebb témában sincs lehetőség még a képviselőknek sem adatokhoz jutni.
Érdekes volt a katonai Nyugdíjas klub elnökének hozzászólása. Igazi politikusi profizmusról tett tanúbizonyságot, csak hát tudnia kellett volna, hogy a kialakult helyzetben szépnek tűnhetett, de okosnak nem, mert néhány szavas mondandóját egységes taps követte. Ugyanis elmondta (nem szó szerint): a polgármestert megválasztottuk, akkor hagyjuk dolgozni, ne gáncsoskodjunk (milyen szépen hangzik), a képviselők amennyiben nem értenek egyet a pm. intézkedéseivel, lehetőségük van felállni és új választások kiírását kezdeményezni! (Taps)
Na mármost két kérdés rögtön adódik:
- választott testületről van szó, melynek egy tagja a választott polgármester
- miért csak a polgármestert kell hagyni dolgozni?
A döntéseknek a képviselő-testület vitája alapján kell(ene) megszületni. A 7 tagú testületben különböző vélemények adódhatnak. Nem ellensége a polgármesternek (mint ahogy most be van állítva) az a képviselő, akinek eltér a véleménye a kérdésekkel kapcsolatos vitában. Sajnos itt most úgy néz ki, és ezt sugallta a hozzászólás is, hogy aki a jelenlegi felállásban nem fogadja el a Polgármester és a Jegyző előterjesztését, állásfoglalását, az egyenlő az ellenséggel. Márpedig ez zsákutca a község szempontjából!
Szegény Polgármester nehezen tudta mederben tartani a közmeghallgatás folyamatát, amire aztán még egy beszervezett nagy tudású, de inkább mindig beilleszkedő, nagy növésű úriember még rátett egy lapáttal.
Úgy emlékezem ez az Úr a Szondi Ipari Szövetkezettől ment nyugdíjba, és utána kapcsolódott be a község politikai életébe. Egyet eltévesztett: egy kis (falu) közösség politikája nem azonos az országos politikai folyamatokkal! Ez a úriember elővett egy papírt és felolvasást tartott. (Bár jobb lett volna, ha nem a TV-ben feltűnő egyre jobban szimpátia hiányában szenvedő szóvivőktől tanulta volna a stílust!) Felolvasott egy újságcikket, melyet Krasznai (Karaffa) Gyula írásaként adta volna elő! Az érintett (Karaffa Gy.) tiltakozott: neki ehhez az íráshoz semmi köze, kikéri magának. Csodák csodájára, ekkor vette észre a felolvasó úr, hogy a cikk nem az Oroszi újságban jelent meg, és nem is Karaffa Gyula, hanem Hortobágyi Zoltán országos lapokban is megjelenő írásairól is ismert újságíró cikke van a kezében. Természetesen még mindig tartott a jobb és baloldali, sőt kommunistázó hangulat, de a tiltakozás lezárására bemondta az Úr, hogy „Ti adtátok a szájába a szót!”.
Ehhez csak annyit, mint aki nagyon régen ismerem Hortobágyi Zoltánt, hogy soha nem volt „baloldalinak” nevezhető, de személyes tapasztalatait mindi bátran és következetesen leírta, és azok megjelentek a különböző helyi (megyei) vagy országos lapokban. Szegény felolvasó, polgármester hű urat komolyan megsajnáltam a felkészültség hiánya és politikai tájékozatlansága miatt, bár ezeket hangerővel próbálta (sikertelenül) pótolni. Csak annyit, hogy az újságíró személyesen is részt vett a testületi ülés némelyikén.
Még egy dologról tennék említést, mely személyeskedésnek tűnő, de mégsem az.
Bódis Bertalan tanár Úr, az iskola helyzetével foglalkozva jogosan vetette fel, hogy az Önkormányzat nem kellően foglalkozik az ingatlant érintő fenntartási feladatokkal. Teljesen jogosan említi fel a központi program (sőt törvény) értelmében a testnevelési órák megtartásának lehetetlen helyzetét. Valóban 2014. március 15-én az Idősek Otthona avatásán Balla Mihály országgyűlési képviselő úgy nyilatkozott, hogy örömmel tájékoztatja a jelenlévőket, mely szerint, ha minden jól alakul, akkor már őszre az általános iskola tanulói új tornacsarnokban kezdhetik a tanévet a testnevelés területén, mivel a megyében három község (köztük Nagyoroszi) központi támogatásból új tornacsarnokot kap! Meglepő volt, hogy ennek ellentmondva Gönczöl József polgármester ellentmondó tájékoztatást adott (ami a képviselő urat is meglepte), mely szerint újabb lobbizásra van szükség, mivel a kormánybiztossal megegyezett, hogy Nagyoroszinak csak olyan tornacsarnok felel meg, amely a felnőtt sportolásnak is helyet biztosít. Természetesen ez a Balla Úr által említett programban nem szerepelt, ezért további lobbizásra szólította fel a polgármester a parlamenti képviselőt. A következmény tehát a Pm nyilatkozata szerint az, hogy 2018-ra várható a sportcsarnok megvalósítása. (Ahogy a művelt japán mondaná erre: Előbb kopaszd, utána egyél, fiam! K.Gy.)
A fentiek alapján Bódis tanár Úr, aki igazán lelkiismeretesen, időt, energiát nem kímélve, kiemelkedő eredményeket elérő diáksport oktatást végez, kéréssel fordult az Önkormányzat vezetése felé, hogy a téli időszakban a jelenlegi tornaszoba lehetetlen helyzete miatt jó lenne a Hora dombi szánkópályát (amely már többször megújításra került) a nyári időszakban a rendelkezésre álló közmunka-program keretében karbantartani, azaz a füvet lenyírni, a kinövő bokor hajtásoktól megtisztítani. A polgármester a Polgárőrségi akcióra hivatkozva ígéri, hogy ezt igénybe véve, a tél előtt rendbetételre kerül a szánkópálya.
Eddig korrekt sima kérdés-felelet jelenetnek voltunk tanúi.
Ezután azonban szót kért községünk egyik meghatározó, sportügyben járatos, óriási sikereket elérő személyisége, Németh László Úr. Remélem, vissza fogja hallani hogyan, és miként mondott valamit, mert ebből sokat tanulhatna, hol van az alpári viselkedés, a másokkal szembeni tiszteletadás és az abszolút egoista magatartás összefonódása. Kijelenti, hogy 20 éven keresztül önzetlenül, rengeteget segített a község sportjának működésében, minden ellenszolgáltatás nélkül, feláldozva szabadidejét, stb, stb. Visszataszító volt, mikor kijelentette, amennyiben a tanár úrnak nem tetszik a szánkópálya állapota, fogjon kaszát és kaszálja le.
Jó érzésű emberben az ilyen faragatlan, durung, műveletlen kiszólás hányingert okoz, hiszen az a nevelő, aki az utánpótlással, a gyermekekkel rendkívül sokat foglalkozik a testnevelési lehetőségek nehézségei között, nem érdemel ilyen hangnemet.
Még egy szerencsétlen esetről szólnék: Az ülés elején a Polgármester Úr bejelentette, hogy az évek óta szabadságot kivenni nem tudó körjegyző úr nem tud részt venni a közmeghallgatáson, ehhez nem fűzte hozzá, hogy jelen lesz személyes megbízottja, aki nem más, mint a Művelődési Ház „virtuális-kreatív” igazgatója (akinek munkaköre az intézmény megszüntetése után is megmaradt, csak az alkalmazás formája változott), azaz saját testvérbátyja, Varga István!
Szegény embert bizonyára felkészítették az „ellenség” (ami természetesen nem létezik) megsemmisítésére. Azért ennyire nem kellett volna, mert igazán ferde vágányra futott, amikor különböző helyi pártokról beszélt, kiemelve a Szocialistákat, és a többi baloldali pártot (bár lehet nem tudja melyek azok). Utalt a képviselőkre, akik balról támadják a jobbos „községvezetést”. (ezalatt a polgármestert és a jegyzőt kell érteni)
Végre volt képviselő, aki elmondta: soha nem volt semmilyen párt tagja, de joga van (és azért vállalta a képviselőséget), hogy az esetleges más véleményt is kifejtse, melyben a községért való tenni akarás motiválja.
Aztán Hauszmann Gábor képviselő korrekt, egyenes hozzászólásával (ő az, aki nagyon felkészült, és következetes véleménnyel bír) végül a bocsánatkérésre kényszerítette Varga Istvánt, tudniillik nem volt más választása.
Természetesen az alpári viselkedés (melynek a szervezője, maga a polgármester sem tudott teljes egészében véget vetni, pedig ő szervezte) tovább folytatódott, amikor a rideg valóságos törvénysértéssel kapcsolatos irományát Csallóközi József felolvasta. Többször kellett az előzőekben említett viselkedés miatt megszakítania a felolvasást, de ez a lényeget nem tudta elsöpörni. A téma a Művelődési Ház mint intézmény megszüntetésével kapcsolatos Legfelsőbb Bírósági (ma KÚRIA) döntésérő szólt.
E szerint a Nagyoroszi Önkormányzat képviselő-testülete köteles a 2012. augusztus 31. előtti állapotot (azaz a Művelődési Ház intézmény működésének) helyreállítására, a megszüntetésre vonatkozó határozat megsemmisítésére. De ezt az ítéletet, mely ellen fellebbezésnek helye nincs, a Polgármester Úr elsüllyesztette, pedig az a Képviselő-testületnek, azaz az Önkormányzat döntéshozóinak szólt. Ebből következett, hogy az ítéletről a testületnek tudomása sem volt, csak akkor, amikor Csallóközi Úr kérésére ő is megkapta közvetlenül a Kúriától, és megmutatta a képviselőknek a végzést.
A törvénytelenség klasszikus példáját mutatta be a Pm-Körjegyző vezetői együttes, amit tovább fokozott a közelmúltban „Művelődési Ház intézményalapításra” kierőszakolt újabb testületi döntéssel. Ugyanis a Kúria döntése értelmében (amit végre kellett volna hajtani) 2012. augusztus 31-től továbbra is létezik az intézmény, tehát olyat szavaztak meg, ami van, de újra alapítják – ez csak vicclapban volna érthető (na meg Nagyorosziban 2015-ben):
Befejezésül:
Én csupán a rideg tényeket, a valóságot próbáltam papírra vetni. Sajnálom, hogy Nagyoroszi legújabb kori, legnagyobb írója nem vett részt ezen a közmeghallgatáson, pedig Sajgó Tibor Úr az isteni tehetséggel megáldott egyéniségét bizonyára megragadták volna az itt elhangzottak, és az Ő rendkívüli képzeletével, személyes felsőbbrendűségével tudott volna talán egy kisregényt, de legalább egy nagysikerű novellát, elbeszélést írni névvel, vagy név nélkül, mások besározásával, egy újabb ÁMOK futással nagyszerű alkotást közreadni. Igaz ez csak tovább fokozta volna a vele szembe tapasztalt utálatot.
